A hajszín megváltoztatása iránti igény azóta él az emberben, amióta a divattal, az öltözködéssel, a megjelenésével foglalkozik. Az évezredek óta használt növényi alapú hajfestékek még csak a hajszín árnyalatának megváltoztatására voltak képesek, az eredeti hajszín világosítása terén nem igazán voltak hatékonyak. Az áttörés a platinaszőke hajszínt bárki számára elérhetővé tevő hidrogén-peroxid alkalmazásával következett be az 1800-as évek végén, ekkortól kezdve a természetes hajszín tulajdonképpen bármilyen színűvé átváltoztatható.

A haj evolúciós fejlődése kapcsán legtöbbször a koponya védelmét ellátó szerepe merül fel, pedig a haj a fajfenntartás érdekében létfontosságú vonzerőt is képviselte az emberiség történelme folyamán. A szervezett társadalmi közösségek megjelenése óta más-más formában ugyan, de az embereknek mindig is fontos volt a hajápolás. Sok évszázados hagyományok, évezredes történetek, szobrok és falfestmények bizonyítják, hogy a hajnak mágikus erőt tulajdonítottak: a dús haj a férfiaknál a fizikai erő, a szebbik nemnél pedig a női vonzerő jelképe volt ősidők óta, és ma sincs ez egészen másképp.

A magyar állam lakosai, férfiak és nők, jobbágyok és földbirtokosok, parasztok, katonák és arisztokraták egészen a 19. század első feléig hosszú hajúak voltak. A rövidre nyírt férfi haj divatját a reformkornak, majd a világháborúk során a férfi lakosság széles körét érintő katonáskodásnak, a rövid női haj megjelenését pedig az első világháborút követő női egyenjogúság térnyerésének köszönhetjük.