Hajviseletek

A magyar állam lakosai, férfiak és nők, jobbágyok és földbirtokosok, parasztok, katonák és arisztokraták egészen a 19. század első feléig hosszú hajúak voltak. A rövidre nyírt férfi haj divatját a reformkornak, majd a világháborúk során a férfi lakosság széles körét érintő katonáskodásnak, a rövid női haj megjelenését pedig az első világháborút követő női egyenjogúság térnyerésének köszönhetjük.

Férfi hajviseletek

A honfoglaló magyarok valószínűleg a közép-ázsiai szokások nyomán borotválták a fejüket, egy vastagabb csomózott, vagy befont hajtincset meghagyva a homlok fölött. A letelepedés és a kereszténység felvétele után a férfiak a nőkhöz hasonlóan hosszúra növesztették a hajukat. A török hódoltság korában az ázsiai-török kultúra térnyerése folytán a tarfejnek is nevezett borotvált férfifej – különösen a törökpárti Erdélyi Fejedelemség főúri köreiben - a hosszan meghagyott hajtinccsel újra divatba jött. A későbbiekben az európai kultúra éllovasaivá váló francia arisztokrácia hatására hosszú loknikat hordtak a nemesemberek, de faluhelyen is továbbra is a hosszú férfi haj volt az uralkodó hajviselet. A 19. századra azonban a hajvágó olló nagyobb szerepet kapott a hajápolásban: a férfi hajviseletek terén megjelent az úgynevezett körhaj vagy fazékhaj divatja, ami már átmenet volt a hosszú haj és a rövid férfi haj között. A fazékban nyírt haj kifejezés mindent elmond az apródfrizura formájáról: gyakorta egy fazekat illesztettek a családfő fejére és felesége vagy a földesuraknál valamelyik szolgáló ennek mentén nyírta körbe a hajat. A reformkor és az 1848-as szabadságharc aztán a hajviseletek terén is radikális változásokat hozott: a katonáskodó férfiak haját rövidre nyírták, az idősebb parasztok körében azonban egészen a 19. század végéig hódított a fülek vagy a homlok felett akár hajfonatokban is elvezetett, hosszú férfi haj divatja. A bal oldalon elválasztott, kifejezetten rövid, formára nyírt és gyakori vágást igénylő férfi haj a két világháború között vált általánossá Magyarországon. A 20. század első felében – nem kis részben a két világháború során a hadseregekben uralkodó, praktikus, rövid egyenfrizurák miatt – tehát aprólékosan nyírt, rövid hajviselet jellemezte Európa férfi lakosságát. A hatvanas-hetvenes évek lázadó fiataljai azonban újra bevezették az évszázadokon keresztül uralkodó hosszú haj divatját a férfiak körében is, azóta pedig a férfi hajdivat a legváltozatosabb képet mutatja mind a hajhossz, mind a szín tekintetében.

Női hajviseletek

Magyarországon a 20. század elejéig a női hajviseletek legfontosabb szerepe a nők családi állapotának egyértelmű megjelölése. Esküvőjük napjáig a lányok fedetlen hajjal jártak – innen ered a férjezetlen leányt jelentő hajadon szó -, míg a férjes asszonyok kendővel, főkötővel fedték a fejüket. Ünnepi alkalmakkor a hajadon leányok díszesebb fejéket, pártát hordtak, erre utal a mondás, mely szerint az el nem kelt leány pártában maradt.

Az esküvői haj divatjában máig, észrevétlenül is jelen van a több évszázados hajviseletek hagyománya. A legnépszerűbb esküvői haj máig a konty, nem véletlenül. Régen a hajadon leány hosszú haját a lakodalom éjszakáján a „kontyolásnak” nevezett ceremónia keretében életében először kontyba tekerték. Ekkor mondott búcsút a leánykori hajadonfőtt, azaz fedetlen – illetve szó szerint hajjal fedett – fejnek, a fonott copfnak és a leengedett hajnak. A hajadon leány hosszú haját hátul egy-, két- vagy akár egészen sokágú hajfonatba fonva hordta, a férjes asszonyok pedig faluhelyen főkötő vagy fejkendő, nemesi körökben leginkább főkötő alá rejtett feltűzött hajat, kontyot viseltek. A 17. századtól az arisztokrata városi hölgyek elhagyták a középkorban még elengedhetetlen fejfedő viselését és körükben elterjedt a minél dúsabb hajat mutató, változatos módon feltűzött, bonyolult hajviseletek megmutatása a nyilvánosság számára is. A falusi asszonyok egészen a 20. század elejéig fedett fővel jártak.

Az első világháború után azonban a békebeli időknek, az addig évszázadokon keresztül fennálló társadalmi szokásoknak örökre befellegzett. Az egyre szaporodó gyárakban dolgozó női munkások révén a nők jelentős része önálló keresővé vált, a háború után pedig fellazultak a hagyományos családi szerepek. Egyre nagyobb teret nyert a női önmegvalósítás. Ennek jeleként a háború után a dús, hullámos hosszú hajak háttérbe szorultak: a rövidülő szoknyák mellett megjelent és hódítani kezdett a rövid női haj, a bubifrizura divatja is. A rövid női haj mellett a különböző vegyszeres eljárások fejlődésének köszönhetően egyre szélesebb körben terjedt el a félhosszú hajban mutatós tartós hullám, azaz a dauer és a hajfestés. A rövid női haj divatja azonban nem volt hosszú életű: az egyre népszerűbb mozifilmek hatására az 1940-es évek divatos nője a filmsztárokhoz hasonlóan félhosszú, tartós hullámmal dúsított fürtöket viselt. A 1960-as évek a női hajviseletek terén is visszahozta a hosszú hajak uralmát, azóta pedig a fényesen csillogó, egészséges és erős, hosszú hajak éppúgy divatosak, mint a néhány centisre nyírt, színesre festett rövid női haj.

További felvilágosításért forduljon egészségügyi szakemberhez!

Érdekelni fogja

A hajfestés hatásai, a festett haj táplálása

A hajszín megváltoztatása iránti igény azóta él az emberben, amióta a divattal, az…

Hajápolás hajfestés után

A haj evolúciós fejlődése kapcsán legtöbbször a koponya védelmét ellátó szerepe merül…